A krikett szabályai

A krikettben két, egyenként 11 játékosból álló csapat versenyez egymás ellen. A cél több futást (run) szerezni, mint az ellenfél. A mérkőzés innings-ekből áll — az egyik csapat ütési sorozatából.

A Test formátumban (a legtekintélyesebb) minden csapat két innings-t játszik, és a mérkőzés akár öt napig is tarthat. One Day International (ODI) esetén mindkét csapat 50 overt üthet. T20-ban csak 20 over áll rendelkezésre, és a mérkőzés nagyjából három óra alatt lezajlik.

Az ütő csapat egyszerre két batsmant küld a pályára. Futásokat szereznek azzal, hogy a két kapu között ide-oda futnak. Az innings akkor ér véget, ha tíz batsmant ejtettek ki (a csapat "all out"), vagy lejárt az overek korlátja.

A krikettmérkőzéseket ovális vagy téglalap alakú pályán játsszák, amelynek méretei nincsenek szigorúan szabványosítva. A közepén a pitch található — 20,12 m hosszú és 3,05 m széles, rövid füvű sáv.

A pitch mindkét végén áll egy kapu (wicket) — három oszlop (stump) és két rácsos szár (bail) felül. A kapuk előtt ki van jelölve a crease zóna: bowling crease, popping crease és return crease — ezek határozzák meg a bowler és a batsman megengedett pozícióit.

A pálya határát kötél vagy vonal jelöli. A határig talajon guruló labda 4 futást hoz, a határon átrepülő 6-ot. A pálya mérete befolyásolja a taktikát — minél kisebb a pálya, annál agresszívebb a játék.

A futásszerzés alapvető módja a fizikai csere a kapuk között. Ütés után mindkét batsman egy vagy több alkalommal futhat oda-vissza a kapuk között, amíg a labda játékban van. Minden sikeres csere egy futást ér.

Ha a labda eléri a pálya határát a talajon, a csapat automatikusan 4 futást kap anélkül, hogy futni kellene. Ha a labda átrepül a határon anélkül, hogy a talajt érintené, az 6 futást ér.

Extra pontok is járnak: wide (túl széles adogatás), no-ball (szabálytalan adogatás), bye (a labda elhalad a batsman és a kapus mellett, a pár futni tud) és leg bye (a labda a testbe csapódik, de nem az ütőbe, és a pár futni tud).

Az over hat érvényes adogatásból áll, amelyeket egy bowler dob a pitch egyik végéről. Minden over után a bowlernek cserélnie kell, és az adogatások az ellenkező végről folytatódnak.

A pályakapitány szabadon helyezheti el a játékosokat a meghatározott szabályokon belül. Egyes formátumokban korlátozzák, hány overt dobhat egy bowler.

Szabálytalan adogatás (no-ball) akkor következik be, amikor a bowler átlépi az első crease-t, vagy túl veszélyesen dob (például fejmagasságba). No-ball esetén a batsmant nem lehet hagyományos módon kiejteni, és a csapat extra futást kap.

A pályacsapat szabadon helyezheti el 11 játékosát (beleértve a bowlert és a kapust). A kapus (wicket-keeper) mindig az ütők kapuja mögött áll, és ő az egyetlen, aki speciális kesztyűt visel.

Az ODI és T20 formátumokban érvényes a Powerplay szabály — az első overekben csak két pályajátékos tartózkodhat a 30 yardos körön kívül. Ez agresszív játékra ösztönzi a batsmant a mérkőzés elején.

Bármely pályajátékos (a kapus kivételével) dobhat labdát. A kapitány a helyzet és a játékfeltételek alapján választja ki a bowlert.

A Decision Review System (DRS) lehetővé teszi a csapatoknak, hogy megkérdőjelezzék a pályabírók döntéseit. Minden csapatnak korlátozott számú felülvizsgálati kérelme van (általában 1-2 innings-enként).

A felülvizsgálat során különböző technológiákat alkalmaznak: ultrahangos mikrofonokat a labda és az ütő érintkezésének meghatározásához, infravörös kamerákat (Hot Spot), és balistikus röppályamodellezést az LBW esetekhez (Ball Tracking).

Ha a döntés megváltozik, a kérelem megmarad. Ha a döntés megerősítést nyer ("umpire's call" vagy csapathiba), a kérelem elvész. A DRS jelentősen javította a bírói pontosságot és lekötötte a nézőket.