Az összes csapatsport közül a krikett talán a legmélyebb sportszerűségi és kölcsönös tiszteleti hagyománnyal rendelkezik. A "nem krikettre való" kifejezés régóta frazeologizmussá vált a tisztességtelen vagy méltatlan viselkedés jelölésére.
A "walking" hagyomány — amikor a batsman önként elhagyja a pályát, felismervén, hogy szabályosan kiejtették, még a bíró döntése nélkül is — ennek a szellemnek egyik legszebb kifejeződése.
Az ellenfél megtapsolása a krikett kultúrájának elválaszthatatlan része. Egy jó ütést, pontos adogatást vagy kiváló pályafogást mindig elismerés kísér — még az ellenfél csapatától is.
A mérkőzés befejeztével mindkét csapat hagyományosan összegyűlik. A mérkőzés utáni közös töltött idő a krikettritualé fontos részét képezi, és hozzájárul az igazi sportközösség kialakulásához.
Ezek a hagyományok nem csupán protokoll — azt a megértést tükrözik, hogy a játék minősége nem csak az eredménytáblán mutatott számoktól függ, hanem attól is, hogyan születtek ezek a számok.